KIGYÓ-BÉKA

Mese a rettenetes nyílméregbéka és a festő nyílméregbéka találkozásáról

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy rettenetes nyílméregbéka. Boldogan ücsörgött a pocsolya partján lévő lapulevél alatt, várva a vacsoráját, amikor meglátott egy épp arra ugráló sárga foltos békát. 

Nagyot kacagott rajta, mivel a másik béka nem olyan gyönyörű napsárga volt, mint ő, hanem csak olyan ímmel-ámmal festett. Nézte, nézegette az új jövevényt, aztán egyszer csak mosolyogva nagyot ugrott és  óriási huppanással ott termet a másik béka mellett.

„Kedves béka rokon! Engedd meg, hogy bemutatkozzam, én egy rettenetes nyílméregbéka vagyok.” A sárga foltos béka úgy megijedt, amikor a huppanást és a rettenetes nyílméregbéka nevet meghallotta, hogy egyből beugrott a pocsolyába. Csak a szemeivel pislogott onnan kifelé.

A rettenetes nyílméregbéka nem értette, hogy mi történt, hiszen ő csak bemutatkozott. Közelebb ugrált hát új ismerőséhez, leült a partra és így szólt.

"Kedves béka rokon, bre-ke-ke! Mi történt, csak nem egy kígyót láttál?"

Erre a sárga foltos így kiált: „Kígyóóóó!!!? Még az is van itt?”

A rettenetes nyílméregbéka nem várta meg új ismerőse mondatának végét, csak azt hallotta, hogy „Kígyóóó!!!”, márt bent is termett a pocsolyában. Így már két béka pislogott kifelé a partra.

A rettenetes nyílméregbéka, miután körbenézett és sehonnan sem látott veszélyt, kimászott a fűre és onnan kezdett beszélni a jövevényhez: „Drága rokon, sokáig fürdőzöl még a pocsolyámban?”

A pocsolyából remegő hang hallatszott: „Ne gyere közelebb, te rettenetes nyílméregbéka, már épp eléggé félek tőled. Inkább menj távolabb, hogy gyorsan eliszkolhassak.”

A rettenetes nyílméregbéka ugyan ezt már nem hagyhatta. „Miért félsz tőlem, hisz ugyanakkora vagyok, mint te. Békát sem eszem, sőt, szívesen megosztom veled a vadászmezőmet, ezt a pocsolyát. Inkább mutatkozz be.”

A sárga foltos béka lassan, óvatosan kiugrált a pocsolyából és bátortalanul odakiáltott a rettenetes nyílméregbékának:

„Én egy festőbéka vagyok, szintén a nyílméregbékák családjába tartozom. Festői tehetségem van, de mindentől félek. A minap festettem meg a sárgaszalagos nyílméregbékát, közben pedig rám borult a sárga festék, ezért lett ilyen színű a hátam és a fejem. Előtte az azúrkék nyílméregbéka járt nálam, akkor meg kék voltam mindenütt.”

A rettenetes nyílméregbéka barátságosan mosolygott.

A festőbéka felbátorodva közelebb merészkedett a rettenetes nyíméregbékához és kezdte nézegetni. „Bizony, te egy nagyon különleges béka van, még sohasem láttam hozzád hasonló napsárga lényt.”

Erre a rettenetes nyílméregbéka is jól szemügyre vette újdonsült barátját. Te meg nagyon tehetséges béka vagy, még ha így össze is festetted magad. Tegnap épp nálam ebédelt a háromszalagos nyílméregbéka és bizony meg kell mondjam, hogy neked köszönhetően nagyon szépek lettek a csíkjai.

Addig-addig dicsérték egymást a békák, míg eljött az éjszaka. Mindketten megvacsoráztak és mély álomba merültek a pocsolya melletti lapulevél alatt.

*A mese szerzői joga fenntartva

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat